Bár lehet, hogy szomszédaink jobb megismerése nem szerepelt az újévi fogadalmak között, de érdemes megemlékezni egy törökországi szokásról, ami a rokonsági és a közösségi szálak szorosabbá fűzését szolgálja. Ez pedig az aşure. A szó hallatán sokaknak a síita hívők önostorozó felvonulása juthat eszébe. Azok, akik már jártak Törökországban, talán már kóstolták egy cukrászdában az aşurét, azaz Noé pudingját.
Az aşure hagyománya egyszerre nagyon összetett és mégis egyszerű. Míg az iszlám számos eleme köthető az aşure ünnepéhez, ugyanakkor a mindennapi gyakorlat mégiscsak egy egyszerű és tiszta formája az Isten felé mutatott hálának, az egységnek és a párbeszédnek.
Az aşurét az iszlám naptár első hónapjának (Muharrem) 10. napján ünneplik (aşure günü). Mivel az iszlám naptár holdhónapokkal számol, így a gregorián naptár szerint évente változó időpontra esik a megemlékezés. Tavaly december közepén, idén december elején tapasztalhatjuk meg ezt a hagyományt, ha Törökországba látogatunk. A tradíció szerint Noé bárkája ekkor ért szárazföldet az Ararát hegyén. Ugyancsak ehhez a dátumhoz köthető Ábrahám története is, aki ezen a napon menekült meg csodálattal határos módon a tűzhaláltól Urfa városában. A síiták és a Törökországban vallási kisebbséget jelentő alevi hitet követők ekkor Ali fiának, Hüseyin imámnak a mártíromságára emlékeznek, aki a karbalai ütközetben veszítette életét. Az ő fia, Zeynel Abdin megmenekült, és ezzel biztosította a próféta családjának folytatását. Az alevik 12 napos böjt lezárásaként készítik el az aşurét.
Törökországban, ebben az időszakban édességes tálkák vándorolnak egyik háztartásból a másikba, nemcsak a családtagok között, hanem a szomszédok, és kisebb-nagyobb közösségek tagjai között is. Akár a munkahely, vagy egy-egy bevásárló központ is elkészítteti az édességet alkalmazottai és vásárlói számára. Mindez az elfogadást, Isten teremtményeinek összetartozását és egységét szimbolizálja. A hagyomány része, hogy adunk és kapunk, megosztjuk ételünket másokkal. Erősíti a köteléket a családtagok között, megismerteti egymással a közösség tagjait, elősegíti a barátságok és a támogató kapcsolatok kialakulását. Ebben az időszakban elmosódhatnak a vallási különbségek, az iszlám többséggel együtt a keresztény és a zsidó családok is részt vesznek az ünnepben. Ha Magyarországon szeretnénk megtapasztalni az aşure hangulatát, érdemes ellátogatni a Dialógus Platform Egyesület által a párbeszéd jegyében évente megszervezett megemlékezésre.
Magát a puding eredetét Noéhoz vezetik vissza. Miután hónapokat töltött családjával, no meg a népes állatsereglettel a bárkán, nem sok étel maradt már, mikor végre szárazföldet értek. Hogy a megpróbáltatások végét megünnepeljék, Noé összeszedetett mindent, ami még maradt a kamrákban. Így aztán számos különböző hozzávaló került a kondérba: volt benne bab, csicseriborsó, gabona, mogyoró, aszalt gyümölcsök, cukor. Az így készített kását főzik meg a háziasszonyok hosszas munkával napjaink Törökországában, hogy az aşuréról megemlékezve kis tálakba mérve szétosszák azt a családtagok és az ismerősök között. Az aşure jön és megy, amennyit az ember elosztogat, annyit persze kap is. Olyan, mint nálunk a karácsonyi bejgli…
A recept családonként változhat egy picit, és persze vannak eltérések a földrajzi hely szerint is, hiszen más-más alapanyagok lehettek annak idején elérhetőek. Egyes hagyományok szerint 40 különböző hozzávalóból kell főzni a pudingot, és abból minden égtáj felé 40 családnak kell vinni. Meglehetősen tekintélyes mennyiséget kellett ehhez készíteni – és aztán elfogyasztani. Manapság a legtöbben 7-15 hozzávalót használnak, amik között mindenképpen szerepelnek gabonák, valamilyen hüvelyes, aszalt gyümölcsök, csonthéjasok, cukor és általában rózsavíz is. Egyes helyeken, mint például Zonguldakban és Devrekben akár húst, birkafaggyút is találhatunk benne. (A török kulináris hagyománytól nem teljesen idegen a hústartalmú édesség, gondoljunk csak a tavuk göğsü-re, amivel szintén találkozhatunk a cukrászdák étlapján)
Hogyan is készítsük el Noé pudingját? Maga a főzés nem igényel bonyolult és furfangos konyhai eljárásokat, köze sincs a molekuláris gasztronómiához, viszont meglepően finom az eredménye. Kell hozzá azonban türelem és szeretetteli figyelem. Kísérletezzünk bátran a hozzávalókkal és a fűszerekkel, egészen különleges ízkombinációkat érhetünk el a lassú főzési folyamattal.
Hozzávalók
210g búza vagy árpagyöngy
70g csicseriborsó
70g bab
20g rizs
víz
aszalt sárgabarack
aszalt füge
aszalt ribizli vagy más bogyós gyümölcs, lehet akár áfonya
mazsola
narancs gerezdek felkockázva
mandula
2 csésze cukor (ízlés kérdése, hogy ki mennyire édesen szereti)
rózsavíz
díszítésnek gránátalma és őrölt pisztácia
Ha az aşure elkészítésére adjuk a fejünket, sajnos nem igazán működik az impulzív hirtelen ötlet. Időt és teret kell rá szánni. Először is be kell áztatni a csicseriborsót, babot, gabonát. Ezt megtehetjük este, és másnapra szépen megduzzadnak a termények.
Ez lesz az a pont, amikor előszedhetjük az edényeinket, és meggyújthatjuk az összes gázrózsát. Kelleni fog. Külön-külön főzzük meg a csicseriborsót, babot. Ugyancsak saját edényébe kerül a rizs és a gabona. Ezeket addig kell főzni, amíg a keményítőtől el nem kezd sűrűsödni a főzővíz. Eközben beáztathatjuk az aszalt gyümölcsöket. Amikor elkészült a bab, csicseriborsó, gabona és a rizs, vegyünk elő egy jó nagy fazekat, amiben végre összeházasíthatjuk ezeket az aszalt gyümölcsökkel és a mandulával. Főzzük ezeket tovább még jó 20 percig. Ha túlságosan besűrűsödik, adhatunk hozzá még vizet. Majd következik a narancs és így főzzük az egészet még 5 percet. Végül belekerül a cukor, amivel pár percig rotyogtatjuk. A rózsavizet már a gáz kikapcsolása után adjuk a kásához. Merjük ki kis tálkákba, díszítsük gránátalmával és finomra őrölt pisztáciával.
Viszonylag kevés mennyiségből is jelentős adag lesz, úgyhogy osszuk meg! És értékeljük nagyon, ha szomszédunk egy tálka aşuréval kopogtat be hozzánk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése