2011/07/12

Van, egy régi-új város

Van a „Kelet gyöngyszeme”. Hogy miért, azt elég nehéz megérteni mindaddig, amíg az ember fel nem kaptat a várromhoz, vagy ki nem megy a tópartra. A kissé semmitmondó, ámde nyüzsgő város után mesés látvány tárul elénk és azonnal világossá válik, miért is a nagy lelkesedés a hellyel kapcsolatban.  A környék lenyűgöző szépsége, műemlékekben való gazdagsága, a város izgalmas mivolta, az emberek kedvessége, és a számos helyi különlegesség miatt feltétlenül érdemes ideutazni.



Van egyszerre rendelkezik több évezredes múlttal és 90 évnél nem idősebb házakkal. A múlt a jelenlegi település peremén található, a város jelene pedig a török-orosz háború után a huszas években kezdődött. A régi város hagyományos, 1-2 emeletes csinos portái megsemmisültek és helyüket viszonylag jellegtelen, funkcionális épületek vették át – néhány kilométerre a régi várostól. Mivel meglehetősen szegény környékről van szó, így nem született igazán maradandó építészeti alkotás. Figyelmet leginkább csak a mecsetek kaptak. Az elmúlt 10 év ugyan rohamos fejlődést hozott, de a város maga inkább érdekesnek, mintsem szépnek nevezhető.

A ködös, ámde annál daliásabb múlt

Az első emberi település nyomait legalább 5000 évvel ezelőttre vezetik vissza. A település Tuspa néven vált igazán híressé az i.e. 13. században, és lett az urartu birodalom fővárosa. Számos várrom, közte a tóparton fekvő Van vára, amelynek sziluettjét Evliya Çelebi  egy pihenő tevéhez hasonlította, és a közel 50 kilométer hosszú Minua (Şamran) öntözőcsatorna maradványa őrzi a nyomukat. A környék azonban túlságosan csábító volt ahhoz, hogy kitartóan egy kézben maradhasson, nem is beszélve az átvonuló népekről, akik a biztonság kedvéért igyekeztek magukénak tudni a területet. Az i.e. 7. században a szkíták vették át az uralmat, majd i.e. 1. században az örmények léptek a helyükbe. Tartósan berendezkedtek, majd 10 évszázadon keresztül tartozott a fennhatóságuk alá a terület. Noha az arabok, majd pedig a szeldzsukok győzelmet arattak felettük, egészen a 20. század első feléig jelentős számban éltek itt örmények, őrizve hagyományaikat és templomaikat. 
A színes és meglehetősen változatos történelem nyomai békésen megférnek (omladoznak) egymás mellett. Van Isztambultól való távolsága és a „vad kelet” mítosza miatt még most is viszonylag zavartalanul lehet élvezni a környék látványosságait.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése